Nagy Csaba: Emlékfolt...
Emlékfolt...

Útmenti fűzfa szája mosolyra kerekedett,
hisz fülében még a szerelem dala csengett.
De mára már nem képes önfeledten szeretni,
s érzi, szíve egyszeriben kezd erőtlenné válni.
De még vágyakozik régmúlt szerelmek emlékére,
hol zöldellő cédrusként újra díszelegne.
S titkon remél még egy nagy - szerelemet,
mitől kérges szíve újra megremeghet.
4878
csabi6669 - 2017. augusztus 04. 15:51:26

Köszönöm Keni igyekszem hosszabb terjedelmű verseket is írni Smile

298
keni - 2017. augusztus 04. 11:51:24

Kedves Csabi !

Ezek gyönyörűsorok és szép gondolatidból eredeztethetők,,,
Kár, hogy általában csak ilyen rövidke verseket írsz, hisz benned olyan szívjóság és gazdagság van, hogy bővebben is kitárhatnád előttünk tehetséged rejtett tartalélkait !

Tudod én is már megöregedtem a versed béli dolgokra még én is várok és boldogítana, akár csak egy pillanat is visszajöhetne még,,,

Szerető Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.