Nagy Csaba: Voltam…
Voltam…

Egykoron voltam vézna kis fiúcska,
kit elkerült a falu összes szép leánya.
Voltam édesanyám megfáradt sóhaja,
mit kínzó tehernek nem érzett ő soha.
Olykor izzó pipacs a zöldellő réten,
s pusztító orkán szörnyű hideg télben.
Álmokat szövő pók a sanyarú sarokban,
s merítettem arcomat szilánkos homokba.
Voltam kérlelt ima a gyóntató székben,
s kellett hazudnom szemtől - szemben.
Voltam termést nem hozó szőlőfürt,
sohasem hangot hallatható dicső kürt.
Acélbetétes bakanccsal tiport pocsolya,
kinek vizében az ember rút arcát mosta.
Akadt mikor voltam egy bent rekedt szó,
melynek szavai betűkkel le nem írható.
Voltam marionett bábja a magánynak,
lelki fájdalma az emberiség legjavának.
Voltam feszület mely az ágy felett lógott,
s néma apostol ki egy szót sem szólott.
Tudom változtatni nem lehet a múlton,
arra kérlek barátom, ne feledd el arcom.
4878
csabi6669 - 2017. augusztus 10. 22:05:34

Köszönöm szépen Babu Smile

5548
babumargareta - 2017. augusztus 10. 11:14:44

Kedves Csaba .
Nagyon szép gondolatok.
Szeretettel olvastam
Gratulálok.....BabuHeart

4878
csabi6669 - 2017. augusztus 08. 16:28:14

Köszönöm szépen Keni ismét szavaidat, és neked is szintén megköszönném hozzászólásodat boglárka Smile

298
keni - 2017. augusztus 08. 06:47:24

Kedves Csaba !

Szomorkásan olvastam végig szép versedet és nem sajnálattal, mert abból gondolom az idők során eleged lett,,,,
Nem lehetett nagyon nehéz megírnod ezt a verset, mert csak vissza kellett emlékezned, és felidézned azt a sanyarú emberi sorsodat, lelki világodat, amit a betegséged okozott neked.

De hiszem ma már máshogy - jól vagy, hiszen mosolygós képedről már eltűnt a versbéli méla szomorúság, és közöny az élettel szemben, ami meggyötört....

Kívánok jó és sokáig tartó vidámabb életet, mint amilyen gyerekkorodban volt !

Örültem hosszabb, szép versednek,,,

Barátsággal ! Smile

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.