Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Nagy Vendel: NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA
NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA

HANGULATI ELEMEK AZ ELMÚLÁSRÓL

Néha olyat teszek,
hogy hamar rab leszek,
magam is.
mindenkinek van egy
téglája a falban.
bár ez néha hamis.
nyugalom,
a hosszú élet ritka....
ez a rövid élet titka,
vallom magam is.
mindenkire sorkerülhet
előbb, vagy tán utóbb,
hisz ez a jussa.
nálamnál külömbeket is
feltuszakoltak már
a lámpavasra.
a Giotine később
gyilkosok nyakát is
könnyedén elnyiszatolta..
gondolj a párizsi forradalomra.
vica verza.
márványkőbe vésték
egyik felmenőm nevét,
hogy megörökítsék
a hálás utókornak,
okulásképp.
nem olyan sokan voltak akkoriban, ott.
mint manapság, szóban.
most kidobnák ha tudnák
hová temették szegényt.
a szobrot ledöntötték rég.
egyik államban hős volt,
másikban szemét.
pedig csak szabás varrásból élt,
az Isten adta,
mondhatni cselédként,
ki varráson vakult,
éjfélkor is még,
petróleum bűzös fényénél,
megúnta a fércelést.
szavát emelte a szegényekért,
mint egy úri szabó...
néha próbából,
hogy hogy áll neki a krávátli,
felakasztotta magát
a pinceajtóra,
viccesen nyelvét kidugva.
aztán végszóra,
lovaskocsi után kötve
rudazó kötélen,
végigfuttatták a falun,
hosszában a főuton.
oda, vissza.
hogy mindenki lássa,
így jár ki másképp látja.
valahogy így végezte,
a végén hason csúszva,
fejét beverve a makadám kövekbe,
temető árkába belelökve,
egy pap sem vállalta hogy eltemesse
bűnösöknek nincsen helye
megszentelt földben.
szegénynek születtél,
árokba kapartak el.
néném még látta hova,
magával vitte ő is
tudását a sírba.
lett volna ki kifizesse,
nem hozomra, direktbe.
meggondolva magát,
aztán mégsem tette.
bírája az ő kabátját viselte.
ki szobrokat dönt le,
és könyvet éget el,
más gaztettre is képes lehetne,
ha ez az érdeke.
hiszi, ő a végitélet.
senki nem szólt azokra,
ki így meggázolta.
megkell becsülni a
szellemi terméket.
hagyni a másikat
meghalni becsületben.
manapság egy újabb síron
olvassátok három sorom,
bevésve a márványkőbe,
amely a halotnak szól,
éltét dícséri,
talán másképp méri,
gondolatit követi,
élők szívét tépi,
könyököl egy balkonon,
némely barna alkonyon.
messzi földről visszatértek,
itthon takarja őket sírhalom.
tolnai hajósokra emlékezve
mondják el verseimet
a hűs Dunaparton,
emlékezni gyűlt asszonyok,
a hajó és bárkasiratón.
lassan mindenki föld alatt lesz,
kik sosincsenek elfeledve,
hiszen rövidke a lét,
szülő és testvér,
barát és bajtárs,
megvan az én helyem is
társak közt elrejtve,
lomtárszemétként
sarokba söpörve.
idegen arcok néznek rám
vidáman felnevetve,
ismeretlen új utakon szembejőve.
az élet oly rövidke,
sötét évezredek
jönnek majd mögötte.
feltámadunk, írják
bőszen keresztünkre.
hisszük is meg nem is,
meggyengűlt a hitünk,
belénk nevelték a kételkedést.
s álljon itt most,
okulásként talán,
mi köveken áll,
testem e földbe,
lelkem a mennybe,
szívem szívetekbe szállt.
s megkérdezném,
követve a hármas szabályt,
ahol a vörös kereszthez
mérték ki a megye határt,
igazam van?
ugye igazam van?
hát persze hogy igazam van!
nyugtázom magam magam,
magamban.


2017 augusztus 07.

298
keni - 2017. augusztus 12. 17:38:10

Kedves Vendel !

Én elolvastam végig a versedet, de már nem emlékezem sem az elejire se a végire, s most meg kell állapítanom, hogy nem lettem okosabb,,,

Üdvözöllek ezért a nagy befektetésért !
Vajon mikor kinek és megtérül e?

- keni -

3933
vadvirag47 - 2017. augusztus 10. 19:32:29

Ha, még 20-30 évem lenne hátra, talán elolvasnám. Borzasztóan hosszú, és komor - attól még lehet jó, de nekem első futásra nem sikerült megbirkózni vele. Tudom, ez nem dicsőség, de este már nagyon fárasztó tud lenni egy ekkora lélegzetű iromány. Talán, egy más alkalommal megpróbálom, de nem szívesen...a túl hosszú verseket sosem szerettem.
Elnézést a megjegyzésért. Üdv. Vadvirág

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.