Kustra Ferenc: A mélységek csöndes temetője...
A mélységek csöndes temetője...
Az élet maga egy vízió... versben is és haikuban is...

A végtelenből
Kivágott körcikk vagyok.
Álmaim, vadak.
*
Lelkem... fekete mélységek csöndes temetője...
Ő a zongorám... ha ráverek a billentyűkre
A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve...
*
Békésen várok,
Láthatatlan sötétben.
Izgalom-fényben.

Vecsés, 2014. április 30. - Kustra Ferenc
5655
jocker - 2017. szeptember 01. 17:54:16

Rózsa kedves, jó, hogy voltál és örülök, hogy tetszetősnek találtad a művemet.
Üdv/Feri

5655
jocker - 2017. szeptember 01. 17:53:20

Tibor kérlek, köszönöm a látogatűásodat és a véleményedet. Külön köszönüöm a gratulálásodat.
Üdv/Feri

3933
vadvirag47 - 2017. augusztus 24. 12:37:52

Jól sikerült, tetszetős mindkétféle írásod. a vers és a haiku is. Rózsa

5567
Mirage - 2017. augusztus 22. 20:33:38

Kedves Feri !
Az élet kiszámíthatatlan,rejtélyekkel telve van,változatos mint a Te verseid amikben az
érzelem hullámzik,gratulálok

Tibor

5655
jocker - 2017. augusztus 22. 16:38:14

Rita kedves, köszönöm, hogy olvastál és a felső fokban elismerő véleményedet is!
Üdv/Feri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.