Szabóné Gita Tigram: Cím nélkül!

CÍM NÉLKÜL!

A fájdalom szikláján,
ahol a jajszó is
némán zuhan a semmibe,
Jéggé fagyott a könny.
Nincs más, csak közöny.

Ködfátyolként száll
az elsuhanó emlék.
Csodák többé nincsenek!
Mire a köd leszáll,
Az idő is megáll.

Karácsonyi harangok
tépik a csendet.
Fenyőfán lobban a láng.
Fénye messzire fut,
Hogy nyisson egy kaput.

Messze az út végén,
lehet, hogy létezik
egy régen elveszett világ.
Ahonnan egyszer talán
Átjön a fény kapuján.

A fájdalom szikláján
már csak a könny ragyog,
mint fényes csillag az égen.
Szétfoszlik az álom.
Már hiába várom...

Szabóné Gita Tigram
795
Tigram - 2009. december 14. 20:32:34

Köszönöm, hogy itt jártatok, és megértettetek.
Jól esett.
Mindenkit ölelek igen nagy szeretettel:
Tigram.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. december 14. 09:15:08

Kedves Gita Tigram!

Kívánom, hogy annak az elveszett világnak, amit említettél, nyíljon meg előtted kapuja újra, és találjon Rád a fény. Milyen szép ajándék is lenne számodra, így a közelgő Karácsony ünnepén!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

498
kovesdiferencne - 2009. december 13. 17:13:52

Kedves Tigram!
Gyönyörű, szomorú de reménykedj kérlek!
Tőled azt szoktam meg, nem a lemondást!
Veledérző, szerető szívvel olvastam:Teri

524
BogIcu - 2009. december 13. 08:05:06

Drága Tigram !

Kellenek az ilyen szívbe markoló versek is, bár tudjuk, hogy Rád nem ez a jellemző.
A "Még mindig várom" viszont jobban meghatott, mindent értettem belőle.... gyönyörű!

Szeretettel: Icus

801
Skapi Anni - 2009. december 12. 22:06:58

Drága Tigram!

Nem csak hogy együtt érzek veled, de ugyanez az érzés gyötört huszonöt énen át, de én belefáradtam, megfásultam, tönkrementem bele, és akkor azt mondtam, elég! Nem mondom azt, hogy vége, de gyógyítom magam, a lelkemet azzal, hogy meg sem érdemelt és ez így is van. Szívbemarkolóan szépen írtad meg a fájdalmadat! Sajnálom, hogy így alakult!

Szeretettel gondolok Rád: Anikó

795
Tigram - 2009. december 12. 21:13:27

Kedves Anna és Klári, jólesik hogy olvastok. Tigram.

795
Tigram - 2009. december 12. 11:29:11

Kedves János, Kriszti, Anikó és Marcsi.
Köszönöm a kedves szavaitokat.
Anikó, itt a magyarázat, többet nem árulok el.
Tigram.


Még mindég várom.

Ahogy múlnak a napok, az évek,
Úgy múlnak bennem el a remények.
Azt mondom: nem fáj. Pedig sajog!
Nálam a bánat van, Nála a jog.
Vártam-e? Persze, vártam nagyon,
de nem látta senki az arcomon.
Rejtve van mindég, ám legbelül
Szívemre szorító bilincs kerül.
Kinyitnám, de a kulcs az Nála van,
Várni Őt úgy látom, már hasztalan.
Pedig én érzem, érzem legbelül,
Találkozásunkra még sor kerül.
Eljön, és át ölel mint egykoron
Remegve fogja át majd a karom.
Könnyektől patakzik mindkét szemünk,
De nem baj, hisz újra együtt leszünk.

696
marcsi - 2009. december 12. 10:59:43

Kedves Tigram!
Gyönyörű és fájdalmas a versed, ha valami bánt "írd ki magadból," segíteni fog hidd el.

Szeretettel:Marcsi

801
Skapi Anni - 2009. december 12. 07:05:36

Drága Tigram!

Mi az, mi ilyen szomorúvá, bánatossá tett, megijedtem tőle. Valami borzasztó történhetett egyszer karácsonykor, amikor rájöhettél arra, hogy nincsenek csodák? Ezt meg kell magyaráznod. Maga a vers az gyönyörű, sír belőle a szomorúság, de én ezt az oldaladat még nem ismerem és aggódok érted.

Sok szeretettel: Anikó

841
colega - 2009. december 11. 22:45:44

Kedves Tigram!
Igen,ezt arcodat még nem ismeremSad...
Elgondolkoztattál...
Szeretettel János

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.