Nagy Csaba: Magával ragad az éj...
Magával ragad az éj...

Evokáció : Ady Endre: Éjimádó című versére

Magával ragad az éj, a meseszerű,
a bársonyos – a csillagszemű.
Mint árva fecskemadár
repkedek félve,
ébenfekete szárnyammal
az igazságot keresve.
Bárányfelhőkben csöndben elbújok,
s a földre mosoly – cseppeket zúdítok.
Gyarló létem -
kívánják e földi démonok,
kik bűnös fejemre szent
töviskoszorút húznátok.
Vétlenné másít a pillanat-,
de hamis vágyam már
készíti fojtó rabláncomat.
Szememben még a
tenni akarás izzó tüze lobog,
csókot lehelnek rá a dolgos
mindennapok.
Kapaszkodnék az égbe fel,
de elereszt két karom,
magával ránt, egy bizarr kéj
s csak szállok fölfelé,
majd elnyel a mindenség,
magával ragad az éj, a meseszerű,
a bársonyos – a csillagszemű.
4878
csabi6669 - 2017. szeptember 14. 17:51:31

Csak köszönni tudom ismét kedves szavaidat Keni, köszönöm szépen neked is Margaréta Smile

5548
babumargareta - 2017. szeptember 13. 20:31:57

Kedves Csaba.
Nagyon szép verset irtál,bár látom,hogy evokáció.De akkor is ,amit Te magad adtál bele az is gyönyörű !.
Gratulálok tisztelettel....BabuRose

298
keni - 2017. szeptember 12. 18:05:50

- Gyönyörű !

Kedves Csabi !

Egy kiváló interpretációt olvashattunk versedben ami szerintem - K I V Á L Ó -ra
sikerült és amihez csak gratulálni tudok !

Sok szeretettel, barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.