H. Gábor Erzsébet: Őszhegedű
H.Gábor Erzsébet
Őszhegedű

Nem fáj már úgy a múlt, a volt, a nincs.
Borongós ősz van, fáradt-kék az ég,
esőre áll, ma furcsán fojt a lég,
arcomba hull egy őszes, lomha tincs.

Zenél a szél, a víz egy fát sodor.
A földre hull egy újabb, rőt levél;
feladta rég, már semmit nem remél -
unottan ring a sárga sombokor.

Magam vagyok. A parkban barna fák.
Estéllik már, a sarkon lámpa ég -
ó mennyit jártunk véled arra rég!

Szívem becsapni őrült balgaság!
Hegek borítják, éltes múltmesék -
szakadna fel, és bárcsak fájna még!
2175
hzsike - 2017. október 07. 09:38:53

Kedves Alkotótársaim!

Nagyon szépen köszönöm az olvasást, és a kedves szavaitokat.
Szeretettel láttalak nálam Benneteket.
Zsike Smile

4694
Rzsike - 2017. szeptember 27. 08:14:27

Hzsikének gratulál RszikeHeart

5548
babumargareta - 2017. szeptember 12. 19:37:00

Nagyon szép ! Szeretetterl gratulálok....BabuRose

298
keni - 2017. szeptember 12. 16:49:41

Drága Hzsike !

Megint KIVÁLÓ szép verset írtál, kicsit már szomorkásat, mint az érkező ősz,,,

Nagyszerű szonett is lett pontos rímekkel, és minden a helyén,,,

Őszintén gratulálok, és

Sok szeretettel !

- keni -

3649
Oroszlan08 - 2017. szeptember 12. 11:37:08

Csoda szép, mint mindig!!!
Szeretettel gratrulálok: Ica

3313
paltetel - 2017. szeptember 12. 07:54:52

Kedves Zsike!

Gratulálok szép képekkel megírt őszköszöntő versedhez!

Szeretettel,
Etel

277
farkas viola - 2017. szeptember 12. 02:47:14

Drága Zsike!
Mélabús szonetted magával ragadott.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.