Zelenka Brigitta: Tántorgó szavak
Tántorgó szavak
(Egy emlekezés margójára...)

Mint tántorgó levelek,
lebegnek szavak
a föld fölött,
szárnyszegett
rongyos koldusok,
éltetô díszük
a múltba költözött.
Szavak, ólombánat
kopott szavai,
erôtlenek, mint
tompa fénysugár.
Ha virágok csak
vázlattá szürkülnek,
s színeket zabál
a fájdalom,
lesz-e erejük
még emelkedni,
s szárnyalni holnap
tudnak-e, vajon?

Bielefeld, 2017. szeptember
4005
zelgitta - 2017. szeptember 21. 19:54:42

Kedves Rózsa, Viola, Róbert, Ica!

Köszönöm, hogy ellátogattatok. Igen, valóban reg nem jártam erre, sokminden okból kifolyólag, amit most nem részletezek. Viola, hát ilyen az elet, ha eltávozik a szeretett unokaöccs alig 40 évesen, bizony megbénul az ember szíve, hangja...
Erről szól a vers.
Köszönöm, hogy itt jártatok, en is igyekezni fogok.
Szeretettel,
Brigitta

3933
vadvirag47 - 2017. szeptember 21. 19:30:19

Régen hallottam rólad zelgitta, de a verselésed a régi: lenyűgöző.
Jó volt olvasni. Rózsa

277
farkas viola - 2017. szeptember 20. 15:57:31

Drága Brigitta!
Szép a versed, de nem szoktam meg Tőled a szomorút. Felemelkedni? Szárnyalni? Persze, hogy fognak, ha nem ezek, akkor az új virágok.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

5756
MiklosRobert - 2017. szeptember 20. 07:58:12

Nagyon tetszett, öröm volt olvasni =)

3649
Oroszlan08 - 2017. szeptember 19. 11:32:05

Szépséges, megható...tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.