Jóni Barna: Tóparti látomás
Tóparti látomás

Fehér fátyolos felhők vízbe temetnek kéket.
Elúszik csendben mélytinta varázslat.
A hajnallal kopaszodnak vékony karmú ágak
Levelek vízre szállnak, messzire mendegélnek.

A tó csendes magányában réved.
Harmatos könnyben ébred a nádas
Dankasirályok búgnak, nevetgélnek.
Fenn köröz egy éhes madár had.

Majd  lassan megtörik az égi képet
Sötétre vált a sima tótükör.
Vízbe taposnak sárga-lábú gémek
felettük a nap,  már tüz-arccal tündököl.

Béke szigete a part, sehol szemét, vagy irtás.
Magányos ladik lakja a nádast, gazdája nincs már rég,
Tiszta hűs levegőn selymes a tapintás,
Simogat egy fűz, mint jó szeretőt, ha én is fává válnék...

 
4930
barnaby - 2017. szeptember 29. 08:06:02

Köszönöm szépen az olvasást Keni barátom. Örömmel tölt el a látogatásod mindíg. Üdvözlettel és tisztelettel:bSmile

298
keni - 2017. szeptember 25. 13:34:50

Kedves Barnaby !

Szépek a képi ábrázolásaid, hogy szinte szimbiózisba kerültél a természet csodás pillanataival melyeket e versedben meg is örökítettél,,,

Jó olt olvasni és látni e verset !

Barátsággal !

- keni -

4930
barnaby - 2017. szeptember 24. 08:00:07

Nagyon köszönőm az olvasást és a tetszést is kedves Vadvirág. Nem szonett, nem is akartam azt írni...neha szoktam. Üdvözöllek szeretettel:bWinkRose

3933
vadvirag47 - 2017. szeptember 22. 20:45:32

Kedves barnaby! Nagyon mutatósak, kép-alkotásra is képesek soraid. Belevittél minket a természetbe. Mikor az első versszakot olvastam, azt hittem - az: a, b, b, a - rímképlet miatt, hogy szonett lesz belőle, de sajnos nem.
Így is nagyon hangulatos, szépséget árasztó versedet örömmel olvastam. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.