Magdus Melinda: Télváró
Télváró

Még távol a tél, de lelkemben már érzem,
üressé váltak a hétköznapok, évek,
hajtóerőim mára teljesen megszűntek,
elfújta a szél, mint égen a felhőket.

Napi robot után a fejem lehajtom,
körülvesz a szürke csend, nincs ami hajtson,
elmúlt a napfény, unalmas minden óra,
hűs szél fújja a leveleket a tóra.
5655
jocker - 2017. október 19. 12:41:06

Igen szép lett!
Élmény volt olvasni, gratulálok!
Üdv/Feri

298
keni - 2017. szeptember 27. 11:14:50

Kedves Melinda !

A tél nem is olyan szomorú, hogy ennyire kelljen félni tőle,,
Minden évszaknak megvan a maga szépsége csak meg kell találni,,,,

Szomorúan szép versedhez azért gratulálok és kívánom, hogy ez a lehet pillanatnyi bú nálad is derűvé váljon,,,

Szeretettel ! Rose

- keni -

3649
Oroszlan08 - 2017. szeptember 26. 22:21:56

Szép a versed kedves Malinda, de szomorú!Heart
Azeretettel szebb napokat kívánok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.