Hegedűs Adriana: (Em)lékek
(Em)lékek

Pipacsok szirmába fúrom arcomat,
elmémbe vésem az emlékarcokat.
Képek villantanak, pirosat és lilát,
velük fokozom tudatom extázisát.

Emlékszem egy budai nyárra,
egy sokat látott régi kerékpárra.
Úgy tekertem át a huncut hegyen,
hogy beleszédült szegény fejem.

Emlékszem egy intim kávéházra,
szalonzene veszett el a homályba.
Füst vegyült a kávé illatával,
izzott a levegő a kéz tapintásával.

Emlékszem egy virágcsokorra,
mely sokszínű volt, illata édes.
Útközben rátettük egy szoborra,
talapzatán pislákolt egy mécses.

Emlékszem egy kis bronztáblára,
az volt ráírva, hogy CSAK EMLÉK.
Íróasztalomon hever egy idő óta,
arra várt csak, hogy újra fölfedezzék.

Budapest, 2017. június 5.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.