Mészáros Lajos: Halottak napjára
Halottak napjára

Nincs már nékem sem apám, sem anyám,
mindkettőjük a mennyből vigyáz rám.
Csillagként ragyognak fent az égen,
megmutatják a jó utat nékem.

Minden héten a sírjukhoz járok,
vázájukba teszek friss virágot.
Sajnos, mást már nem igen tehetek,
gondolatban így velük lehetek.

Ne csak Mindenszentek napján menjünk,
egykor nekünk is itt lesz nyughelyünk.
Testünk pihen lent a hideg sírban,
lelkünk a mennyben vagy a pokolban.

Talán ki-ki, ahogy megérdemli,
érdem szerint fog majd megpihenni.
Akkor majd várjuk halottak napját,
várjuk családunk apraját, nagyját.

Mikor már nem jön sírunkhoz senki,
akkor fognak végképp elfeledni.
De ameddig a szívükben élünk,
addig még a haláltól sem félünk.

Hajdúszovát, 2016. október 29.
5668
meszaroslajos60 - 2017. október 29. 15:54:30

Kedves Rita, a temető az mindannyiunknak fájdalmas hely, mivel itt nyugszanak a szeretteink. Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat, üdv Lajos.Rose

5668
meszaroslajos60 - 2017. október 29. 15:52:01

Kedves Teri!
Köszönöm szépen elismerő kedves szavaidat, üdv Lajos.Rose

498
kovesdiferencne - 2017. október 24. 15:08:16

Kedves Lajos!
Gyönyörű ez a szomorú versed.
Most aktuális.
Szeretettel átérzéssel olvastam.
Igen szeretteink a szívünkben élnek.
Köszönöm: Kövesdi Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.