Hegedűs Adriana: Majdnem odaértem
Majdnem odaértem

Felébredt a nap, nyújtóztak egyet a fák is,
harmatgyöngyök csillogtak a fényben.
Első villamos a sínen harsányan csengetett,
egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem.

Cikáztak a gondolataim milyen lesz az este,
találkahelynek a hirdetőoszlopot kinéztem.
Dugóba kerültem, ezt már a Hold megleste,
egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem.

Vártalak téged a hegyen, kitártam a kezem,
vert a szívem, izgatottan ide-oda léptem.
Intettél valamit, nekem szólt, csakis nekem,
egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem.

Hamar jött egy új nap a tegnapit feledtem,
kicsinosítottam magam és ezer fokon égtem.
Édes kis mosolyra első sorba szólt a jegyem,
egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem.

Életem delelőjén túl körbefognak az álmok,
ki tudja hol a vég, én újabb élményre vágyok.
Poharam felét kiittam, másik felét kikértem,
egy kis lépésre vagyok és lám, oda is értem.

Budapest, 2016. szeptember 30.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.