Nagy Csaba: Kifordított mese...
Kifordított mese...
(prózavers)

Emlékszem még édesanyám arcára, mikor mesekönyvemet örömmel lapozta, hogy megtalálja nekem a megfelelő mesét. A kérés mindig ugyanaz volt: olvasd - Egy bogár életét! Csak feküdtem az ágyon mozdulatlan, rengetegszer olvasta már, ráunni mégse tudtam. Lapozgattam, magával ragadtak a színek, a formák, s hogy oly szorgosak eme aprócska hangyák. Volt közöttük egy, ki nagyot akart álmodni,
de különcként nem lehet a boly tagja lenni. Ő volt ki hihetetlen kalandokba keveredett, szerette volna másként élni a hangya-életet. A sáskák voltak a mese rosszai,
kiktől rettegtek erdők, mezők bogarai. Fáradtan válladra hajtottam le fejem, meseszárnyakon repültem a színes végtelenben. Igaz felnőttem, már nincsenek dajkamesék, de nem feledem őket, egykoron ez táplált reményt. Hogy mindig lesz egy szebb holnap, mikor majd semmibe vész a bánat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.