Nagy Csaba: Múló enyészet...
Múló enyészet...

Hideg, nehéz eső hullik most csendesen,
a Nap sem tündököl örökös fényében.
Sötét köd - fellegek mögé bújva,
önmagát egyre csak marcangolja.

Lelke melegségét sem szórja többé szét,
elfojtja szívének minden szeretetét.
Odafent az ég is holt éjbe csap át,
nem zöldül a fű, nem pompázik virág.

Záporos könnye áztatja most e földet,
érzi, fájdalmas a múló enyészet.
Mikor lehull az utolsó falevél,
lelkem összerezzen, s megpattan az ér.

A Nap haloványan izzó fénye
sem terít gyógyírt sajgó sebeimre.
Érzem, eltapos a rohanó porvilág,
veszve már minden szó, megfojt a hazugság.
4878
csabi6669 - 2017. november 19. 23:14:38

Köszönöm Smile

1520
grandpierre - 2017. november 19. 20:09:30

Érdekes gondolatok, de van remény, jön a tavvasz is majd... Hangulata van az írásnak, ez klassz!

4878
csabi6669 - 2017. november 17. 17:57:25

Köszönöm Babu Smile

5548
babumargareta - 2017. november 17. 17:54:37

"Érzem, eltapos a rohanó porvilág,
veszve már minden szó, megfojt a hazugság."
Szépséges soraidhoz gratulálok.
Ez a fránya "hazugság ".
Szépet irtál !
Szeretettel BabuIn Love

4878
csabi6669 - 2017. november 17. 11:20:39

Köszönöm Kitti Smile

5396
Kitti - 2017. november 16. 20:20:26

Érdekes párhuzam az ősz és a hazugság, mint analógia. Ezt találom a legszebb két sornak:
"Odafent az ég is holt éjbe csap át,
nem zöldül a fű, nem pompázik virág."
Grat!
kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.