Hegedűs Adriana: Egyet közületek
Egyet közületek

Egy porszem a földről,
csak innen a völgyből.
Belesimul a semmibe,
nem köt bele senkibe.

Egy sárga levél a fán,
valahol a dombok alján.
Üzen az északi széllel,
ismeretlen jelbeszéddel.

Egy kő a kihalt parkban,
komor szürke maszkban.
Gurul a lejtőn lefelé,
lépcsőn ugrált idefelé.

Egy fejét lehajtó lámpa,
beleszalad egy árnyba.
Fényben úsztatja a járdát,
lázasan keresi a társát.

Egy illat a levegőben,
mikor a Nap lemenőben.
Fátyolként leng körben,
nézi magát a tükörben.

Egy hang a vaksötétben,
szavakat hoz kötényben.
Egyik édes, másik fakó,
vékony szálon ballagó.

Egy szálfa egyenes ember,
aki ördöggel dacolni mer.
Üzenetet rejt egy palackba,
tudd, bele ütközik a falakba.

Budapest, 2016. november 25.
5396
Kitti - 2017. november 24. 13:16:45

Érdekes a vers vége. Elgondolkodtam rajta. Pár szó valahogy billeg a versben, egyébként tetszik.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.