H. Gábor Erzsébet: December (2017. december)
H.Gábor Erzsébet
December

December van. A hó pihéz,
bennem egy boldog dalt idéz;
valami, vérben áradó,
lágyan, szelíden ringató
érzés sodor, és nem tudom
mi ez, de pillám rácsukom
szememre csendben, s halk imám
készteti szóra most a szám.

Hála mit érzek - azt hiszem,
hűséges társam szent hitem,
velem van most is - nem hagy el,
s akár egy óvó, furcsa jel,
fülembe súgja; higgy, remélj,
soha ne félj, csak írj, mesélj -
szépre szomjaznak oly sokan!
Látod, az élet elrohan,

most adj, míg adni tudsz nekik,
amíg a szívük megtelik,
s elönti őket majd az ár -
az amit adtál, visszajár...
Béke van bennem, s lelkemet
szeretet fénye tölti meg.
Ünnep ez, szentség, alkalom -
Isten szívéig ér dalom.

Fészket rakott a szép, a jó,
odakinn csendben hull a hó;
Karácsony jár, már oly közel,
megváltót várunk - jöjjön el!
Szeretet, béke, hit, remény -
zsoltárrá lesz a költemény,
a táj fehérbe öltözött,
s szeretet száll a fák között.

2175
hzsike - 2017. december 03. 12:14:36

Köszönöm szépen, Kittikém.
Ölellek szeretettel. Zsike Smile

5396
Kitti - 2017. december 02. 13:25:59

..."most adj, míg adni tudsz nekik,
amíg a szívük megtelik,
s elönti őket majd az ár -
az amit adtál, visszajár...
Béke van bennem, s lelkemet
szeretet fénye tölti meg.
Ünnep ez, szentség, alkalom -
Isten szívéig ér dalom."...

Nagyon szép a versed! Gratulálok!Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.