Nagy Csaba: Észlelés
Észlelés

Hallgatom, ahogyan a vonat egyhangún zakatol,
érzem, az est görnyedt háttal a földig hajol,
maga mögé utasítva a fényes napkorongot,
sötét palástja alá rejtve e konok kis világot.

Csak nézem a fásult - rendületlen arcokat,
a gyengéd mosolyra nem kerekedő ajkakat,
csupán hűvös tekintetek pásztázzák a másikat,
keserű irigység süti le bágyadt pilláikat.

Barátság, szeretet – kimondatlan szavak,
e két nemes eszme csupán eltiporva hallgat.
az érzelmek mára már kétes hangulatjelek,
így palástolva az elhullott fájó könnyeket.
4878
csabi6669 - 2017. december 06. 09:55:18

Köszönöm Keni de rég láttalak már azt hittem többet nem is írsz a verseim alá, hiányoztak a szavaid Smile

298
keni - 2017. december 06. 09:33:03

Kedves Csabi !

Nagyon szépen megírt versednek a lényegi mondanivalója - az, hogy mindez tényleg igaz !

Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.