Hegedűs Adriana: Átsuhanó gondolatok
Átsuhanó gondolatok

Halvány virága a szónak,
élet sója a valónak.
Múltam háborgó tengere,
villámok ellenszere.
Te vagy!

Gúzsba kötött álom imája,
bezárt lélek rabigája.
Fékevesztett idegek tánca,
léleknek románca.
Te vagy!

Remény halvány rózsája,
várakozások órája.
Szépségtapasz a bánatra,
kiáltás az utálatra.
Te vagy!

Vakító csillogás a sötétben,
fogódzó az örvényben.
Párnámba belesimuló álom,
betakaró palástom.
Te vagy!

Cseppenként adagolt jóság,
óriásra nőtt méltóság.
Keblemre szorított végzet,
el nem múló képzelet.
Te vagy!

Te vagy az, ÉLET!

Budapest, 2016. március 16.
5536
HAdriana - 2017. december 10. 10:16:45

Kedves Rita!

Az én "mindenem" már 36 éve az és bízom abban, hogy a hátralévő kis időben már nem csalódok benne.
Szeretettel: AdrianaSmile

5396
Kitti - 2017. december 08. 18:19:50

Szép szerelmes vers. Grat. kit

298
keni - 2017. december 08. 10:21:05

Drága Adriana !

Remélem ezek a szép gondolatok valakinek szólnak is és nem csak Életnek ?

Gyönyörűen fogalmaztad meg,,,,

Szeretve - csodálva !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.