Adamecz László: Szeretem az embert...
Adamecz László
Szeretem az embert...

Ahol karjaimnak vége,
ott merevek ujjaim,
fájdalommal mozdulnak,
erőtlen tagjaim.
Nincs tovább?- kérdeznéd,
magam is így véltem, féltem.
Nem döngetek falakat,
nem ütök meg senkit.
Ki véd meg engem?
A világon senki.
Te is élhetsz így, vinnyogva,
reménytelen kétséggel,
senki vagy magadnak, másnak,
"élhetsz" emberi erénnyel.
Elvesztettem mindent,
és enyém lett a világ.
Szeretet költözött lelkembe
veled is megosztanám.
Megszenvedtem érte,
ajándékul kaptam,
alázatomért jussul,
hogy másoknak is osszam.
Nem húzom már magam,
az öröm él bennem,
szeretem az embert,
ő viszont engem.
5528
adameczlaszlo - 2017. december 23. 19:39:04

Szívből köszönöm válaszodat,
kezeim és az alkotói, rám telepedő
események sok válasz igény a fészen
is, lefoglalnak.Sok felesleges, de
vannak értékes kapcsolatok is.
Minden jót kívánok!Rose

5396
Kitti - 2017. december 23. 19:30:31

Ne érezd magad kellemetlenül Kedves Laci! Soha nem várom el a viszontfigyelmet senkitől. Nem azért olvasok itt és reagálok, mert azt szeretném. Smile Ha nem szívesen olvasok valamit, hát nem is írok hozzá. Smile A kívánságodnak viszont szívből örültem! Számodra is hasonló, múzsákban gazdag ichletet kívánok!

5528
adameczlaszlo - 2017. december 23. 19:25:56

Kedves Kitti!

Köszönöm a biztatást, figyelmedet
Kellemetlen nekem, hogy viszonzásom
oldalad iránt elmarad.Olyan Jól írsz,
hogy okosakat nem tudok reagálni.
boldog alkotó kedvet kívánokRose

5396
Kitti - 2017. december 23. 09:37:19

Nagyon jó vers. Ráadásul előremutató a kudarcok ellenére is felemelő érzésekkel telített. Gratulálok!Rose
kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.