Nagy Csaba: Nagyapám emlékére
Nagyapám emlékére

Végtelen a csend, elhallgattak a szavak,
fényképek sora, összepréselnek falak,
tengernyi a bánat, elsüllyedt a csónak,
már nem hallom a dalt este altatónak.

Az utunk megrepedt, a lépés oly nehéz,
lesütöm szemem, a lelkem bódultan néz,
lüktet szívem, emléked ritmusát járja,
a hangod még simogat, de már hiába.

Cinkos a csend, a magány szótlanul hallgat,
belül a hiányod egyre csak sanyargat,
kellene valami - egy csipetnyi remény,
peregnek az évek, s hiszem, jössz még elém.
4878
csabi6669 - 2018. január 10. 10:57:26

Köszönöm szépen csodás szavaidat Kitti Smile

5396
Kitti - 2018. január 09. 20:08:57

Csodaszép a versed Csabi! A hiány és gyász dala, a fájdalomé, ami remélem enyhül majd később. Együttérzéssel olvastam a megható szép versed.Rose

4878
csabi6669 - 2018. január 09. 20:03:57

Köszönöm megható szavaidat Keni Smile

4878
csabi6669 - 2018. január 09. 20:03:12

Köszönöm Rózsa Smile

298
keni - 2018. január 08. 12:55:41

Kedves Csabi !

Csodaszép verset írtál nagyapád emlékezésére,,,
Az én nagyapám is nekem mindenem volt, mert ahogy ő szeretni tudott és bízni bennem - úgy senkisem tudott,,,

Nagyon átéreztem versed mély gondolatait !

Barátsággal !

- keni -

3933
vadvirag47 - 2018. január 07. 20:12:24

Kedves, megható. Szeretettel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.