Hegedűs Adriana: Emberek porszemek
Emberek porszemek

Csikorognak
a szavak,
lehull róluk
a salak.

Vállunkról
leemelnénk
a világot,
letennénk
rá a szilánkot.

Kialudt fény
a szemekben,
egónk
porszemekben.

Kicsinnyé
vált az ember,
vitatkozni már
nem mer.

Bűnét felrótta
az idő,
az álarc
levehető.

Pásztorok
nyájukat őrizték,
a mezőn nagy
fényesség.

Örömhírt
hozott,
az Úr angyala
ragyogott.

A Megváltó
megszületett,
magára vette
az emberi
bűnöket.

Utat mutatott
én rátaláltam,
Urunkat
magamba zártam.
5811
Boba - 2018. január 11. 10:37:14

Kedves Adriana!
Nagyon szép vers! Szeretettel gratulálok! Skarba Adri

5548
babumargareta - 2018. január 09. 20:25:13

Gratulálok szeretttel bölcs gondolataidhoz,
igy lirikusan megfogalmazva !Heart
Szeretettel...BabuRose

3649
Oroszlan08 - 2018. január 09. 17:47:17

Remekül vezetted a versed gondolati fonalát!
Szeretettel gratulálok: Ica

298
keni - 2018. január 09. 06:43:29

Drága Adriana !

Most más külalakban jelent meg a versed - most is tömören de sokkal szellősebben, mint az előzőek, de ez a forma is jól áll hozzád,,,

Ami meg a tartalmát illeti nagyon bölcs gondolatok a hitről a szeretetről meg a szabadság megváltásáról, amiben Te is részesültél,,,

Kegyelem legyen Veled is ! Heart Rose

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.