Mészáros Lajos: A hajóút
A hajóút

Ring a hajónk a végtelen
mélykék tengeren,
Spanyolországban hajózunk
szikrázó napsütésben,
a kedvünk szertelen.
Csodáljuk a végtelen nagy vizet,
meglepetésünkre a kapitány
egy jó hideg vörösbort fizet.
Az italt kortyolgatva közben elmélázunk,
milyen csodálatosan szép a mi világunk.
Végtelen a víztükör, talán
súrolja az ég alját,
még messzelátóval sem látjuk
a földnek sem hírét, sem hamvát.
Milyen végtelennek tűnik a tenger,
körülöttünk csak víz és hullámok,
a hajónk mellett most éppen egy
vidám delfinraj cicázott.
A távolban feltűnik egy picinyke sziget,
hullámok a partján fodrozzák a vizet.
Partját elkerülve a hajónk megfordul,
messzire kerültünk már a túlsó parttól.
lassan közeleg már a naplemente,
a lemenő nap fénye a vizet
már vérvörös színűre festette.
Alábukott a nap, mintha a víz nyelte volna el,
zord sötétség telepedett az egész tengerre,
félelem kerített hatalmába mindnyájunkat egyszerre.
Hajónk a sötétség leple alatt ringatózva haladt előre,
lassan a reflektorok fénye rávetült,
a kikötő szürkülő beton peremére.
Végül fényárban úszott az egész kikötő,
a hajóhidat leengedték, megkönnyebbülve
leszálltunk és élményeinket mesélve,
lassú léptekkel a szállodához sétáltunk:

2012. augusztus
298
keni - 2018. január 16. 08:13:50

Kedves Lajos !

Mi is voltunk Spanyolországi Andalúziai körutazáson - igaz mi nyáron és bennünk is életre szóló emlékeket hagyott a sok magunkba szívható látvány és sok élmény,,,

A Ti utatok biztosan más volt a tengeren, melyről riport szerűen szépen beszámoltál,,,
Köszönjük, hogy megosztottad velünk is ezt az élményeteket!

Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.