Hirth Éva: A vágy sóhaja
A vágy sóhaja

A folyó oly csendesen folydogál,
csak a szellő színészkedik rajta ,
a nap nem látszik a szürke égen,
a ködfátyol teljesen eltakarja.

Egy vashídon állok, a korlát hideg,
lelki szemeimmel most is látlak,
látom,mikor utoljára itt jártam veled,
jó volna,ha újra megtalálnálak..

A könnycseppek most olyan nehezek,
mik kitörnek kisírt szemeimből ,
nehéz a szívem ,talán sosem látlak,
a vágy sóhaja, kirobban lelkemből .
4991
bogyi - 2018. február 12. 09:33:37

Drága Kitti! Rzsike! Keni! köszönöm szépen Heart

5396
Kitti - 2018. január 31. 19:26:18

Ne szomorkodj bogyi! Hagyd a csudába azt a vágyat! És különben is. A köd tehet mindenről, most már rájöttem. Ez már a sokadik ködös vers, amit most olvasok.

4694
Rzsike - 2018. január 31. 11:27:51

Éva szívesen emlékszünk vissza a szép emlékekre.Ölelés:Rzsike

298
keni - 2018. január 31. 06:47:42

Kedves Éva !

Nagyon szép hasonlatokban mutattad be fájó érzésvilágodat, ami már talán régebben ért és visszavárod azt a percet, amikor még együtt ő is ott állt a hídon veled,,,
De azt Te is tudod, hogy kétszer nem léphetünk be ugyanabba a folyóba, mert az élet megy tovább ránk való tekintet nélkül is,,,

Sok szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.