Nagy Csaba: Az élet bábjátéka
Az élet bábjátéka

Ismét eltelt egy év, és ugyanúgy nem kímélt az idő,
éreztem, miként sorvad el szívem, ahogy újra kinő.
Láttam nevetést, örömöt arcokon, mely mart legbelül,
azt is, ahogyan falatnyi mosoly könnycseppé szenderül.

Voltam büszke, szüntelen repkedő sas madár,
kit olykor térdre kényszerített egy szeles nyár.
Vívtam harcokat, éreztem lágyan simogató kezet,
láttam, hogy válik karddá az emberben lakó szeretet.

Láttam dühöt, csalódást, olykor meg-megdobbanó szívet,
kérlelő önző fohászt, mely csak gyatra kísérlet.
Voltam mesélő, báb és tollvonás a lap alján,
akit kénye - kedve szerint a világ rángat zsinórján.
4878
csabi6669 - 2018. január 31. 18:18:44

Köszönöm szépen Babu Smile

5548
babumargareta - 2018. január 31. 13:12:21

Szépséges soraidhoz szeretettel gratulálok !Smile
Szeretettel olvastam ........BabuRose

4878
csabi6669 - 2018. január 30. 14:36:17

Köszönöm lélekemelő szavaidat Smile

5396
Kitti - 2018. január 30. 13:52:59

Na, ilyen egy igazi költemény! Remek vers, gratulálok Csaba!

4878
csabi6669 - 2018. január 30. 10:12:26

Köszönöm Keni Smile

298
keni - 2018. január 30. 08:33:43

Kedves Csabi !

Azt hiszem jól láttad a tavalyi dolgok menetét, és erről részletekben is bőven beszámoltál,,,
Bizony jó lenne egy olyan mostani év, amiben a szeretet és a szív, csak csupa jó dolgokat mesél neked erről az évbeszámolódról jövőre ugyanitt,,,

Értékelem tartalmas, és jó kis versedet !

Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.