Nagy Vendel: MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM

Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezitlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a kalapot.

mikor ifjú ember voltam,
langyos porban futkároztam,
meztélábas suhancokkal.
de mióta gazda vagyok,
pengő sarkantyút is rakok,
megülöm a cifra bakot.

mikor ifjú legény voltam,
ostoromat pattogtattam,
cifra lovam mutogattam.
csizmám fényesre vikszoltam,
lábam egymás elé raktam,
hogyha táncolni akartam.

de mióta öreg vagyok,
otthagytam a cifra bakot,
szerencsém is rég elhagyott.
őszre fordúlt már az idő,
ezután már csak a tél jő,
fagyos rögös bús temetö.

DAL

2018 január 31.

298
keni - 2018. február 03. 10:55:49

Kedves Vendel !

Gyakran szoktam mondani az ilyen versekre és témára, hogy így múlik el a világ dicsősége !

Örvendtem !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.