Szikszai Adrienn: Nyomok
Nyomok

Eltűnünk csendesen, mint a nyár,
Mint a novemberi, jeges kézzel simogató fehér ködben a színes képek.
Senki sem fog emlékezni ránk,
Csak a jelenünkben születő, mindenségbe szétfutó, aranyló kósza fények.

De a harc nem hiába mégse,
Kőben, porban és a térben, kitörölhetetlen nyomokat hagyunk magunk után,
S elszállhat bár sok millió év,
Láthatatlan talán, egy részünk mindig ott lesz a jövőben, még világ a világ.
298
keni - 2018. február 03. 06:52:26

Kedves Adrienn !

Talán,,,,,,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.