Adamecz László: Még itt a lehetőség...
Még itt a lehetőség...

Végtelen szeretettel ölellek téged,
mert tudom, benned már elfáradt a lélek.
Nem becsül, nem szeret, nem becéz az élet,
talán már várod, jöjjön érted a végzet?

Szeretnél gyermekként vidáman dalolni,
ragyogni, gond nélkül hangosan kacagni?
Szeretni az egész ragyogó világot,
boldogan szedni szép mezei virágot?

Tudom én, rég elfáradt lábad és kezed,
talán az sincs, ki téged őszintén szeret,
talán nem figyel rád a világon senki,
ki tudja, veled jó társaságban lenni?

Bújj hát ki lelked szomorú odújából,
válogasd ki magad világ ocsújából,
lenned kell, tenned kell sok hasznosat, szépet,
még itt a lehetőség, hogy boldogan élhess.
5528
adameczlaszlo - 2018. február 06. 19:21:44

Kedves Keni!

Annyira tisztellek szeretlek, hogy
nem hallgathatom el az indítékot,
mely e sorokat íratta velem. Nagyon
érthető, hogy lányomra gondoltál,
párom is így vélekedett. Néhány
kétségbe esett barátom, ismerősöm
élethelyzete ragadott meg. Köszönöm
reám figyelésedet s a mindig nekem
tanulságos véleményeidet!

Ölelő barátsággal: Laci

298
keni - 2018. február 06. 18:42:36

Kedves Lacikám !

Megható és nagyon szép sorok, - embert próbára tévő kedves gondolatok, mert tudom, hogy ez a lányodhoz írtad !

Szerető barátsággal !

- keni -

5528
adameczlaszlo - 2018. február 06. 14:57:19

Kedves Kitti!

Köszönöm érdeklődésedet és
véleményedet.

Laci

5396
Kitti - 2018. február 06. 14:44:14

Én is örömmel nyugtáztam a versed pozitív kicsengéseit! Átérezhető, odaadó, nagylelkű vers ez. Gratulálok!

5528
adameczlaszlo - 2018. február 06. 14:22:36

Kedves Rita!

Köszönöm örömödet véleményedet!

Szeretettel:

LaciRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.