Korinek Sándor: A ballonkabátba burkolt lány
A ballonkabátba burkolt lány

Halkan lépdelt a lány a sötét, elnyűtt macskaköveken,
álomba hajló szemei tükrözték a szűrt lámpafényt.
Odafenn a telihold bujkált a szürke fellegekben,
a hajnal lehelete hintett a világra új reményt.

Kecses alakja hullámként ringott a néma házak tengerén,
kibontott, hosszú haja ölelte át lágyan karcsú derekát.
Kihalt kapualj szegletében ásított egy fáradt denevér,
figyelve, ahogy az ifjú hajadon átlép saját árnyékán.

Megkopott ballonkabátja őzgida lábait verdeste gyengéden,
tömött bőröndjén csillogó nyomokat hagyott hátra az éji pára.
Fejében ezernyi gondolat cikázott, homályba veszett emlékek.
E csendbe szusszant bele egy borosüveg koccanó melódiája.

Hátra sem nézett, nem rezzent meg, nem figyelt fel a szokatlan zajra,
magába merülve lépkedett, a Tejút csillagjai kísérték.
Közben az ócska, útszéli padon, álmát egy pokrócba takarva,
magányos, ősz férfi karolta át szorosan egyetlen értékét.

Az angyalok fentről új álmokat szórtak a hálószobákba,
de közben égi könnyüktől lett nedves a fakó ballonkabát.
Az Esthajnalcsillagnak felfénylő, utolsó aranysugára
simította meg egy kőbe vésett katona hősi alakját.

A szobor meredten állt - ki tudja, mióta - fagyott mozdulatában,
harcos kardját szorítva magához, hitében, hogy békét hoz e földre.
Megfeszült, erős karján egy hófehér galamb bóbiskolt mély álmába,
míg elhaladt alattuk a lány, magát bús gondolataiba kötve.

A felkelő nap lassan csókot dobott a házak szürke ablakára,
az utolsó könnycseppet törölve ki az igéző, szende szemekből.
A ballonkabátba burkolt teremtés az első villamosra szállva,
örökre búcsút intett a néptelen utcáktól, elhagyott terektől.

Senki emberfia nem hallott hírt felőle többé soha már,
elfeledték alakját, teltek a napok, a hetek, az évek.
De mondják, midőn a hajnal feldereng, a katona zord arcán
végigfut egy könnycsepp, s szeme a távoli messzeségbe réved.
5831
Angelsync - 2018. február 28. 17:04:01

Tisztelettel köszönöm, kedves István!

298
keni - 2018. február 28. 07:13:19

Kedves Sándor !

Ez egy szépen megfogalmazott bús, majdnem ballada szerű költeménnyé vált kezeid nyomán,,,

Gratulálok !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.