Hirth Éva: Itt a szellő is csókol
Itt a szellő is csókol

Rám várt a nap, hogy búcsút intsen nekem,
indul,hogy lemossa az út porát,
oly kéjesen lubickol a vízben,
majd felhúzza, arany hálóruháját.

Itt ülök egy monumentális sziklán,
amit a sós tengervíz fehérre festett,
képzeletben lépkedek az aranyhídon,
mit a ragyogó nap a vízre terített.

A tenger úgy öleli a fellegeket,
a sós illat elterül a légben,
harmatcseppek táncolnak a vállamon,
ajkamon a szellő csókját érzem.

Itt oly nagy a nyugalom a béke,
itt csak a tenger zúgását hallom,
most egy hang megtöri a csodás idillt,
ezt a hangot hallani, most nem akarom.
4991
bogyi - 2018. március 07. 08:35:56

Köszönöm Rózsám!Heart

3933
vadvirag47 - 2018. március 03. 19:59:56

Látványos képet festettél a téged - képzeletben - körülölelő tájról.
A csend a társad...szépen érzékeltetted magányos, szomorkás hangulatod.
Szeretettel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.