Korinek Sándor: Gyűrött papírhold
Gyűrött papírhold

Örökölt vér lüktet bennem, őrült kárhozat.
Sosem szőttem nagy terveket, dicső álmokat.
Hitem már a múlté lett, rég egyedül vagyok.
Fagyott szívvel várnak rám a hideg hajnalok.

Emlékszel, mikor megláttál s köszöntem reád?
Aznap éjjel házad előtt szólt a szerenád.
Hozzám bújtál, szép testedet ölelte karom,
vágyaink váltak valóra puha paplanon.

Mély nyomot hagyott az idő, elszaladt az év.
Hol valaha boldog voltam, ma üres a tér.
Úttalan utakon lelkem néked itt hagyom,
szemed tükrét látom vissza minden csillagon.

Talpam alatt sáros a föld, néma a határ.
Hiába keresem, messze szállt a kék madár.
Magával vitt végleg, búcsút intve, ami volt,
sötét éjben néz le rám a gyűrött papírhold.
5831
Angelsync - 2018. március 10. 18:25:42

Köszönöm szépen, Kitti!

5396
Kitti - 2018. március 05. 16:44:41

A boldogság kék madara bizony nagyon érzékeny, és minden nap vigyázni kell rá, különben elrepül...
Szép és jó is a versed.

5831
Angelsync - 2018. március 05. 14:23:12

Köszönöm szépen, kedves Rózsa Smile Az észrevételedre reagálva: az említett sort nem érzem hibának, hiszen a "Magával vitt" arra a hölgyre vonatkozik, akihez a második és harmadik versszakban is szólok. Tehát a "Magával vitt" első szám második személyhez irányul.

Nagy tisztelettel: Sándor

3933
vadvirag47 - 2018. március 05. 11:35:58

Szép, keserédes szerelmi vallomás. ( "Magával vitte végleg... pici hiba, de nem igazán zavaró). Jó volt olvasni, én is visszvarázsoltál a múltba, egy hasonló esetem kapcsán.
Tetszett. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.