Kristófné Vidók Margit: Az utolsó nap (2018. március)
Az utolsó nap

Nem lát már mást, csak szürke falakat,
alkonyat fest kint lámpavasakat,
tudja vége,- nincs miért küzdeni,
nem érti, a sors miért bünteti.

Tág pupillák, megtiport becsület,
cellájában kicsinyke feszület,
itt lesz ma az utolsó vacsora,
mellé Óbor a legjobb cimbora.

Tudja nem bűn, hogy hazáját védte,
rá a teremtő áldását kérte,
látta a sok megcsonkolt halottat,
amint lángok házakba hatoltak.

Zárka mélyén a megbújó árnyak,
lebegő szellemalakká válnak,
vádak, melyek mártírt követeltek,
a fájdalmak belekövesedtek.

Sötétedik,- kulcs csörren a zárban,
pap érkezik a siralomházba,
megáldja, és imádkozik érte,
megrendülve küldi öröklétbe.

Elhagyatott sírkereszt az úton,
zokogva, jajong a dal a húron,
feledve a bút,- ujjong a lélek,
örvendezzünk!-hited győzelmében.

A vers a költői képzelet szüleménye,kitalált történet nem a valóságon alapszik.
5535
jade1023 - 2018. március 03. 06:42:26


Kedves Eta!
Köszönöm szépen az olvasást,és a gratulációt!
Szeretettel:MargitHeart

3377
LIne - 2018. március 02. 11:24:18

Megrázó!

Gratulálok Margit!
Eta.

5535
jade1023 - 2018. március 02. 06:42:26


Drága Erikám!
Nagyon örülök,hogy szót fogadtam neked! Köszönöm az olvasást,az idézést,és értékelésedet!
Szeretettel:MargitHeart

5823
ereri - 2018. március 01. 23:46:44

"Sötétedik,- kulcs csörren a zárban,
pap érkezik a siralomházba,
megáldja, és imádkozik érte,
megrendülve küldi öröklétbe."

Drága Margitom! Csodaszép és tartalmas minden sorod. Tökéletesen megjelenítetted az előzményeket, a helyszínt és hősöd végóráit. Lélekérintő alkotás! Gratulálok és köszönöm szépen az olvasás élményét! Szeretettel ölellek érte: E.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.