Nagy Csaba: Fogadj engem...
Fogadj engem...

Hatalmas smaragd követ ajándékozok,
tedd fejedre, lásd, ahogyan ragyog.
Szíved fölött, a hajkoronád tetején,
izzik, mint parázs, ez isteni fény.

Utad selymekkel, és rímekkel kísérem,
de ezen az úton ne járj, sóhaj terem.
Ha megszomjazol, poharadba bort töltök,
melyben kortyonként testet is öltök.

Ha úgy érzed, hogy ízem mily keserű,
el ne dobj, nincs nálam édesebb nedű.
Mikor tested remeg, lelkem rád adom,
mezítelen vállad bársonnyal takarom.

Reszkető kedvesem, ha tán éhezel,
tudd, szívem táplálóbb, mint bármely ételed.
Ha elgyötört tested megpihenni vágy,
hajtsd fejed két karomra, nincs puhább faágy.

Fogadj engem, hisz velem bármit megtehetsz,
tudd, nem találsz enyémnél forróbb szerelmet.
De ha nem kellenék, ez mind nálad marad,
s feledve végzem, mint széttépett húscafat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.