Dudás Krisztina: Kő vers
Kő vers


én vagyok a vas
kemény,nem néha
én vagyok a hegy
kőből van a szívem
én vagyok az acél
a késnek pengéjén
ütök szúrok s ölök
és nincs más ember
csak én ily hideg közöny
megfagyott a szép bennem
elhagyott földi s Jóisten
szeretetem te oltottad el!
villámló a szemem
haragom végtelen
Mert a bosszú a létem
S mert bosszú ételem
ha kedvesen közeledsz
gyűlöletem futótűzként terjed
Halott tetemed fölött elégedetten
vagyok nyugodt és szép ember!
298
keni - 2018. március 27. 09:58:24

Krisztina !

Ez már tiszta horror !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.