Nagy Vendel: HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS
HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS

tavaszi megújuló zsongás

Locsolásra váró karikázó

Batyum sarkát megoldottam
gondolatim kibogoztam
szavaim csodás csokorba fontam
Fekete csizmámmal toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot elhoztam
győngykoszorúm kezedbe adtam
fiatalságom neked adtam
liliomszálam hervasztottam
harangokért megharcoltam
lányságomért virrasztottam
fekete ruhámban elgyászoltam
topánkám is tippen toppan
hívlak kérve gyere ki a fényre
mostmár ne gondolj a télre
kannám vizét loccsantottam
locsolásra várakoztam
csizmám sarkát elkoptattam
sarkantyúmat koccantottam
gyöngykavicson kippen koppan
vagy ha nem hát rippen roppan
anyád lelkét bosszantottam
örömömet hozzád lám elhoztam
eljöhetnél vélem a bálba
derekad fognám örjítő táncba
lányok táncolnak karikába
kart karba öltve futnak az útra
senki nem ugrik bele a kútba
éjeli Hold már fent világlik
ezüstös hídon átsugárzik
ifjúi hév a szívvel játszik
fiú a lánnyal most cicázik
gond a bajokkal elszaladna
száj a szájra csókot adna
bánat végre elmaradna
belehalna a tavaszba
odanézhetsz bátran a Napba
életigenlő hős diadalra
tavaszi zsongás ömlik nyakadba.



SZEKSZÁRD 2018. 03. 24.


Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.