Nagy Csaba: Feledem a Holdat...
Feledem a Holdat...

a megkopott Holdat látom az égen,
és közben keresem régi önmagamat
ebben a torz, idegen végtelenségben,
lelkem összerogyva egyre csak hallgat.

hiába látom célomat, az mégis oly messze,
hiába próbálok viharokon keresztül jutni,
mint a törött hajó, amely a nyílt tengerre
kifutott, de már nem képes a horizont felé tartani.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.