Szilasi Katalin: Örökkön-örökké
Örökkön-örökké

Az erdő mély, sötét, halott.
Nem járnak erre most
sem ördögök, sem angyalok.

Itt csak a céda szél susog.
A bezárult fák közt
kajánkodik a szemtelen:

"Majd nem leszel te sem,
de én örökké létezem."

Ha egyszer a csönd átölel,
anyagom -por, hamu-
itt megmarad, nem veszhet el.
Utánam jövőben
lesz szem, száj, tüdő - szervesül,
és szavam táguló
tudatába majd beleül.

Mert az "egyszervoltholnemvolt"
csoda, de nem mese.
És ami egyszer létezett,
nem vész el sohase.
5940
silberin - 2018. március 30. 13:13:11

Kedves Ica! Köszönöm. Én is nyugodt, békés ünnepeket kívánok: Kati

3649
Oroszlan08 - 2018. március 30. 11:45:43

Bölcs sorok kedves Kati!

"Mert az "egyszervoltholnemvolt"
csoda, de nem mese.
És ami egyszer létezett,
nem vész el sohase."

Szeretettel gratulálok és áldott H-i ünnepeket kívánok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.