Till Dávid B.: Egy a sok között
Egy a sok között

Különcként vagyok egy a sok között,
Fénylő árnyék, egyedül, sötéten,
Törött kép a tiszta tükörben.

Magasan szállok, épp csak a föld fölött,
Egyedül vagyok, otthagyott csalétek,
A kör közepén gyűlök körétek.

Az egység rablánca némán zörög.
Hamar elhalnak a suttogó hangok,
Az égen csak egy kihunyt csillag ragyog.

A birkanyáj bégetve hömpölyög,
Mint megannyi halott a föld alatt,
Dobd ki a lelked, aztán légy önmagad!

A világ haldoklik, csendben vért köhög,
Hibás a rendszer, de hiszünk neki,
Az igazságot rózsaszín köd fedi.

Az ember, mint az elítélt könyörög,
Semmi nem segít, ezek csak szavak,
Sajnos tudom, semmit nem mondanak.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.