Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Magamról vallok
Magamról vallok

Verseimben csak magamról vallok,
mégis minden sorban benne vagy,
nem vagyok én önző, sem akarnok,
csak fáj, hogy az Úr így magamra hagy.

Nem néz le rám, többé nem könyörgök,
a kudarcok is erősítenek,
szívem mélyén emlékeket őrzök,
égig nőttek a fájdalomhegyek.

És ha egyszer eljuthatnék oda,
hol az élet büszke talapzaton áll,
megtörténne az igazi csoda,
az újrakezdés tán nekem is jár.

Budapest, 2018. április 12.
524
BogIcu - 2018. április 13. 16:18:58

Drága Rita!

Szomorú tény, de így van.Thinking
Köszönöm, hogy erre jártál, olvastál, és szóltál a versemhez.

Sok szeretettel: IcuHeart

524
BogIcu - 2018. április 13. 10:51:30

Drága Éva!

Igen, sajnos ebben a tekintetben sorstársak vagyunk. Te tudod, mit érez az ember, mennyire elveszett és magányos a társa nélkül.
Szívből köszönöm, hogy átérezted a vers lényegét.

Sok szeretettel: IcuRose

1748
Ligeti Eva - 2018. április 13. 10:29:24

Icu!

Meghatóan szép emlékező versedben az érzéseid nagyon meghatározóak.
Tudom, milyen elveszíteni a társunkat Átérzem, a fájdalmad. Ölelésem.
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel: Éva

524
BogIcu - 2018. április 13. 08:39:08

Drága Viola!

Bizony, hála Istennek nagyon régóta ismerjük egymást, az persze külön öröm, hogy személyesen is találkozhattunk. A komádi kirándulás rengetegszer eszembe jut.
A versről: 30-án már két éve, hogy elveszítettem a páromat, s bizony, nem tagadom, bele is rokkantam lelkileg. Tudom, az életbe kell kapaszkodnom, hiszen van miért, kiért. Lányom, vejem, unokáim sok erőt adnak a mindennapok elviseléséhez.
Az újrakezdés ez esetben nem társra, hanem az életre utalt, mert mostanában igencsak vegetáltam.

Örülök, hogy itt voltál, hozzászóltál a vershez.
Sok szeretettel gondolok Rád: IcuRoseHeart

277
farkas viola - 2018. április 13. 08:26:40

Drága Icu!
Hiányoztál ám! Örülök, hogy újra itt vagy, megértéssel olvastam versed. Nem lehet könnyű a boldog élet után, a szerető társ elvesztése. De ezt is viselni kell, mint jót és rosszat. Ez nem vigasz, de az emberek többsége szenved, még a társas kapcsolatban is.
A csoda is meg fog történni, az újra-születésnél, de hogy milyen jövő vár ránk, az még titok.
Szeretettel gondolok Rád, sok erőt kívánva: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.