Szilasi Katalin: Egyszer volt...
Egyszer volt...

Egyszervolt emlék már
dióbarna szemed,
ahogy könyvet tart a
rebbenő két kezed,
ahogy félben marad
felém és feléd az
óvatos mozdulat.

Mint fájdalmas bábok
egy ócska színpadon,
s szobánk a színfalak.

És makacs a csöndünk.
És nincsenek szavak.

Lásd, most kiáltanék:
-Volt egyszer szerelem!
De nem szabad. A kép
egyre homályosabb.
5940
silberin - 2018. április 27. 12:00:19

Kedves Margit! Örülök, hogy elolvastad a versemet.
Szeretettel: Kati

5535
jade1023 - 2018. április 27. 09:43:16


Kedves Katalin!
Szép emlékező sorok! Az évek múlásával egyre halványodnak az emlékeink is!
Szeretettel:MargitRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.