Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: A hajléktalan
A hajléktalan

A csikkeket a földről szedegette,
lesújtón nézték puccos úri dámák,
tekintetüket nemigen kereste,
ne bámuljatok már, az Isten fáját!

A reggelijét kukákból szerezte,
mennyi pazarlás, temérdek maradék,
ha egykedvűen ráköszönt az este,
koszos kabátzsebben akadt tartalék.

A hajléktalan üvegeket gyűjtött,
s cserébe néha liter bort kapott,
az édes nedű, mely belülről fűtött,
könnyű lebegést, olcsó mámort adott.

Párnája szakadt, rongy a takarója,
ő a nincstelen, a hontalan magyar,
lecsúszott, hidd el, nem tehetett róla,
adóssághalmaz falta fel hamar.

Az Úrral csendben lerendezte dolgát,
mikor a halálmadár vállára repült,
fogadták angyalok e földi szolgát,
örök hazájába békésen került.

Budapest, 2018. április 20.
524
BogIcu - 2018. április 27. 08:18:37

Drága Viola!

Sajnos így igaz, és egyre többen vannak. Lecsúszni könnyű, felállni nehéz.... pláne segítség nélkül. Jobban oda kellene figyelni rájuk.

Köszönöm szavaidat. Szeretettel: IcuRose

4694
Rzsike - 2018. április 27. 05:25:25

Icu sokszor írok én is róluk verset.ELSZOMORÍTÓ ÉLETHELYZETEKHeart

277
farkas viola - 2018. április 27. 05:03:25

Drága Icu!
Szomorú, megható, kitűnő vers, mely emberhez méltatlan.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.