Simon Barbara: Partra néző ablak
Partra néző ablak

Hátad mögött hagytad a világot,
És nem vitted magaddal a jelened.
Szíved messzire húzott,
Egy kietlen tengerpartra néző szoba
Lett új otthonod.
Nem nézett feléd senki,
Magányodban sietős lábnyomokat hagytál a forró homokban.
Egyszer csak magadat kezdted kergetni,
Rohantál a végtelen parton,
Miközben bőrödön éreztél egy követő tekintetet.
Ki vagy? - kérdezted hirtelen.
Szavaid visszhangként tértek vissza melléd,
És akkor jöttél csak rá,
hogy a partra néző ablakon át
Önmagaddal néztél szembe,
Zsebedbe csomagolva az elhagyott jelent.
4694
Rzsike - 2018. május 30. 22:18:08

Remek, magunk elöl nem tudunk elmenekülni, de néha próbáluni..Gratulá
lok.

5756
MiklosRobert - 2018. május 30. 15:15:14

Elgondolkodtató verses nagyon elnyerte tetszésemet, gratulálok hozzá!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.