Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Vándorút
Vándorút

A vándorbotot vén kezébe vette,
előre tudta, hosszú lesz az út,
az élelmet fák ágairól csente,
és jóllakottan vidám nótát fújt.

Ha szomjúhozott, kulacsából kortyolt,
és megpihent, ha tűzött rá a Nap,
az otthona már csak egy szürke pont volt,
elmélkedett a hűvös fák alatt.

Kopott tarisznya emlékeket őriz,
legmélyén lapul meg a Biblia,
a sorok között fedezte fel ő is,
hogy vakon kiben szabad bíznia.

Ha nem jut el a Remény Országába,
ha nincs több forrás, elapad a kút,
de erős hittel viszi még a lába,
míg elnyeli a sötét alagút.

Budapest, 2018. május 23.
524
BogIcu - 2018. június 01. 07:07:44

Drága Viola!

Köszönöm szépen!
Szerető öleléssel: IcuRose

277
farkas viola - 2018. június 01. 05:37:01

Drága Ica!
Szépen megírtad a vének vándorútját, lehet rajta gondolkozni.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.