Jóni Barna: Születés
Születés

Lassan itt a búcsú idejeje, vége az angyali létnek
 Parányi diócska   cipóvá dagad, gömbölyödik,
nő keze lába.
Még sincs pánik,  nem lázad a test az idegentől,
nem fúj riadó sem.
Színes cserepekből még összeállnak az álmok,
Szelíd szamárháton léptetsz le a hegyröl...
Egy Seholsincs országra, homályos ablak nyílik;
Fáj a légzés, mégis jóleső, arcok- nevetők, de te nem félsz.
Megérkeztél. Egy csepp a  tengerben, rög a sárgolyón; porszem a szembe...most, és majdan, ha fölötted sírnak egyszer...
4930
barnaby - 2018. június 06. 17:02:02

Köszönöm szépen az olvasást hogy olvastátok és tetszett a vers. Üdvözlettel:bRose

4465
Janna - 2018. június 04. 14:55:32

"Seholsincs ország" Mosoly és sírás...

4694
Rzsike - 2018. június 03. 20:11:09

Barna bennem ,vagy nekem,....összeáltt a vers a másodok sornál,és milyen nagyszerű élet érzést tettél le nekünk,vagy éppen elénk.

5396
Kitti - 2018. június 02. 22:32:03

Absztrakt versnek érzem, bár összefüggései vannak és kapcsolódási pontok is. Mégis, a szavak valahogy különálló életet élnek és így rakva a sorokat, a képek összefüggéstelenül kapaszkodnak össze azért, hogy a végére értelmet kapjon a kép, amit elénk festett.

( Mondjuk én nem szeretném, ha fölöttem sírnának)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.