Szilasi Katalin: Éjjel (2018. június)
Éjjel

Nesztelen, puha mancsokon
sompolyog mögém az éjszaka.
Csak résnyi boszorkányszemek
villogása mutatja, merre jár.
Egy torzonborz bokorból
hallik halk dorombolása,
s mintegy válaszul,
álmában pittyen egy kismadár.
Átnyalábolja a bütykös, régi fákat,
s a leveleknek sugdos valamit.
Hogy én is itt vagyok,
vagy nem is én vagyok már...
Félig ébren érzem,
ahogy behúzza éles karmait,
s hízelkedő-lassan
hozzám törleszkedik
a bársonyos sötét.
5940
silberin - 2018. június 03. 22:33:19

Kedves Rita, kedves Kitti!

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Szeretettel: Kati

5396
Kitti - 2018. június 03. 15:13:21

"álmában pittyen egy kismadár.
Átnyalábolja a bütykös, régi fákat,
s a leveleknek sugdos valamit.
Hogy én is itt vagyok,
vagy nem is én vagyok már..."

Remek vers! Rose

5940
silberin - 2018. június 02. 13:33:03

Köszönöm horla51.
Üdv: Kati

5786
horla51 - 2018. június 02. 10:00:06

Nagyon szép képek!
Az éjszakának ezer arca van, és azt hiszem, mind mögött a sajátunk rejtőzködik.

Gratulálok! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.