Bossányi Kálmán: Mi jár a fejemben.
Mi jár a fejemben.

Mi jár a fejemben, kérded?
Megmondom én Neked szerelmes lelkem.
T E.
Igen, Te bennem vagy, fejemben,
ott a közepében, turkálsz, és sétálsz, bent
a holt térben.
Igen, lelkem, ott bent.
Mert szeretsz ott lébecolni,
gondolataimat kellő képen elterelni.
Magad, felé vonni,
hogy csak Rólad álmodjak,
ha látlak, kedves szavakat Neked mondjak.
Igen, Neked, mert Te megérdemled.
Mert a szeretetet kiérdemelted.
Ravasz vagy, mert el is kéred.
Te, jársz a fejemben, Édes Lelkem.
Szép virágot, Néked veszem,
s kecses kezedbe szeretettel teszem.
Remélem, hogy jutalmamat kiérdemlem,
mert Te, Szép, Hölgyem, Te jársz a fejemben.
Hisz, csak Rólad álmodok,
Neked nyílnak a tűz piros virágok.
Mert, minden nap Veled, csak Veled vagyok.
Te jársz a fejemben, tiszta szívvel, kedvességgel,
s legfőképpen szerelemmel.

Te, Kedves Hölgyem.
Így, jársz a fejemben.

György – Villa.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.