Adamecz László: A hűségről
A hűségről

A hűséget tanulni nem lehet,
bár olykor nehéz kötelezettség.
A hűségre sokan vágyunk,
teljesíteni oly nehéz.
A hűséggel élni nem lehet,
ha szívedben nincs készség,
lehet lángolva szeretni,
de lelkedben érzed mi a teljesség?
Oly fontos a társunk,
ki mindennél többet ér,
az együttlétek pillanatai,
éveket tesznek szebbé.
A hűséget érezni lehet,
bent mélyen, ez gyönyörűség
annak, akiknek jár, az csodálatos.
Benne lehet a hálád, az emlék,
az ölelés, a szeretés, a féltés,
a megélt gondolat, a vágy, az epekedés,
melyeket az idő szebbé tesz.
A hűségnek rangja van, és boldog leszel,
múló időkben kopnak évek, emlékek,
de a hűség éltet minket.
Oly csodás a vonzalom, a remegés, az összebújás,
és mindig szépek a percek, órák.
A hűséggel élt csókok, a társkeresés,
mert folyton hiányzik akár közel van, vagy távol,
de az örömhullámok frissítik
az érzés erejét, szépségét.
Hűségben élni kincset ér,
lehet zivatar, vihar,
a hűséggel mindent legyőzünk.
Estbe mennek óráink, s már a hajnalt várom,
szuszogó lényedet szívembe zárom,
s a gondolat, hogy egyedül maradnék,
félelmetes szakadék.
Ó Uram, hagyd meg nekünk ezt az érzést,
mert számunkra a hűség olyan, mint a légzés,
kell, kell, kell, s vágyom rá tovább,
őt ölelni, csókolni, nem unja a karom, szám,
olyan ajándék, melyet boltban venni nem lehet,
kristállyá érlelődik, ez olyan, mint az örök szerelem.
Hálás vagyok Uram, hogy részem lehet benne,
széppé tegyük egymás életét, s én őt, hűséggel követem.
5528
adameczlaszlo - 2018. június 26. 16:50:27

Kedves Rita!Rose

Köszönöm figyelmedet, kívánságodat!

Szeretettel:Laci

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.