Till Dávid B.: Végtelen véletlen
Végtelen véletlen


Fogd a kezem, fordulj körbe,
Pörögj, a világ szédítő.
Eljött hát a sztori vége,
Az élet hosszú keringő.

Az ősöreg, fekete lakkcipő,
Lassan elrágja a lábam.
Sötét lelkű démonszelídítő,
Sajnos nekem nincsen szárnyam.

Elmúlt az éj, de nem jön a hajnal,
Forgunk és várjuk a csodát.
Holtsápadt arc a homlokán szarvval,
Lebontjuk a lélek szobrát.

Elvágják a szürkület torkát,
Ahogy eddig minden reggel.
Az idő csúszós nem ölt formát,
A hajnalra éjjel felel.

Idilli végtelen véletlen,
Mégis csak egy szempillantás.
Furcsa látomás az életem,
Tompa fényű vak villanás.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.