Hegedűs Adriana: Amit én láttam
Amit én láttam

Láttam már csókot beugrani a bokorba,
sejtelmességet fésülködni egy tóban.
Virágot, mely az egészen jót nevetett,
gyöngédséget, mely nagyon szeretett.

Álmokat mit nem váltottak valóra,
sorsokat, melyek magukat húzták karóba.
Könnycseppeket, melyet felitatott az idő,
szerelmeket, melyek ereje az égig is nő.

Szabadság kérte meg az okosság kezét,
bátorság lágyan becsukta az ész szemét.
Csillaggal szórt úton a türelem vezetett,
élet ölelte át a halkan elcsukló ígéretet.

Vágyat mely megsebzetten kóborolt,
érzelmeket mely utána sebtében loholt.
Emlékeket melyek leúsztak már a Dunán,
reményt ami benézett a boldogság kapuján.

Jegygyűrűket melyek párosan lépdeltek,
kívánságokat mik titokban letérdeltek.
Feledést mi szomorúan nézett körbe,
önképet ki gyakran nézett torz tükörbe.

Láttam már ezt-azt mi csodálattal eltöltött,
ígérettel, szép reménnyel és derűvel feltöltött.
Csókot hintettem fűnek, fának, virágnak,
kik jártomban-keltemben boldogságot kívántak.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.