Korinek Sándor: Megvagy még?
Megvagy még?

Rohannak a fák mellettünk,
elszalad a világ velünk.
Ölelő, lágy karod fogva
lettem én végzeted foglya.

Közénk ültetted a pátoszt,
a sors neked aduászt oszt,
s kaptam megint zúgó pofont.
Arcomba új ráncom rovod.

Vastag gúzsba kötött kezek,
néma már a költőgyerek.
Fehér vonal fut a tájba,
lelkem halk sikolyba zárva.

Holnap más öleli tested,
szíveden vén szíve lenghet,
s ad kezedbe teli tányért.
Hiába, ő mindig rád ért.

Kinn az ég most hideg kék,
őrzöm szép tündérmeséd.
Út porában hagytad rég...
"Te ott hátul, megvagy még?"

/2018. június 9./
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.